Egy nyári napon készült fotó és mondanivalója számomra
Sosem tudhatjuk ki, mennyi terhet bír el, illetve jelenleg mennyit cipel. Lehet, hogy egy nálunk kisebbnek sokkal nagyobb gondokkal kell megküzdenie, mégsem panaszkodik, és ő ettől lesz óriás. Mert a lélek nagysága abban áll, hogy felülkerekedik a gondokon, testnek és elmének ellent mondva, hogy akkor is csináljuk tovább, amikor nagyon nehéz. A lélek ad gerincet, tartást. Mert eljön az a nap egyszer, amikor üres kézzel, kihúzott vállakkal lépkedünk majd az úton.
"Semmi sincs olyan szép és jogos, mint jól és helyesen játszani az ember szerepét." - írta Montaigne.
És hogy mit osztottak ránk odafent? Nos, előbb, vagy utóbb kiderül. Csak játsszuk tovább az embert, még akkor is, ha hátizsákkal és bőröndökkel járunk-kelünk minden nap. De a legfontosabb mégis az, hogy lélekkel játsszunk. A testünk megöregedhet, az elménk lelassulhat, de a lelkünk az egyetlen, ami megőrizheti azt a gyermeket, aki egyszerűnek érzékeli a világot. Azt a világot, amelyet mi, felnőttek teszünk csak bonyolulttá.
