Esti anya

Reggel, amikor felkelek,
A fülembe te súgod a nevemet,
Az ébredésnek együtt örülünk,
Miközben egy hosszú napra készülünk.

Elindulunk mindig ugyanabba az irányba,
Én az óvodába, te a munkába,
De útközben sokat beszélgetünk,
Ez az az idő, amikor együtt lehetünk.

A búcsúzást nem szeretem,
Mert el kell engednem a kezed,
Menned kell, vár a munka,
Amely csak későn enged hozzám vissza.

Régen, amikor kértem,
Mindig te jöttél értem,
Ma hiába mondom neked,
Sötét lesz, mire találkozom veled.

Amikor este hazaérsz,
Azt mondod, ma te mesélsz,
De amíg a mesét olvasod,
Magadat is elaltatod.

Neked első a munka, aztán én jövök,
De nem veszed észre, hogy közben felnövök!
Mert az idő gyorsan pereg,
És én unom azt, hogy második legyek!

Hiányzol, ezt vésd jól az eszedbe!
Látom, most könnyek szöktek a szemedbe,
De te ne sírj, mert nekem jobban fáj,
Egész nap csak várni rád!

Szeretlek, de fel kell ébredned,
Tudnod kell, mi a fontos a szívednek,
Válassz, mert ha így megy el minden nap,
Rájössz majd, hogy csak esti anya vagy!